Eltelt egy hét a játék megjelenése óta - és úgy volt, hogy majd írok valamit:
hogy tetszik nekem, mi a véleményem... ilyesmi.
Azonban még alig tudtam játszani (az élet, ugye, az a zavaró tényező :)),
így most nem jönnék elő saját írással.
Olvasom viszont neten a fórumokat, és a Civfanatics-on találtam egy kritikát,
amit megosztanék e blog olvasóival.
Afforess írta, itt olvasható angol eredetiben:
forums.civfanatics.com/showpost.php?p=9677924&postcount=1
Alábbiakban pedig közreadom magyarul:
Több napja játszom a Civ5-tel, úgy érzem, itt az ideje, hogy írjak egy kritikát a játékról,
mégpedig egy modder szemszögéből.
HÁBORÚ
Az egy egység per mezővel sokkal érdekesebb a játék.
A barbárok végre valóban veszélyesek, a terep és a katonai formáció pedig
ténylegesen számítanak, sok múlik azon, katonáid hogyan használják ezeket,
ez fontosabb, mint a technológiai szint (bizonyos fokig).
Ez mind a játékot felrázó, üdvös változás.
Gól, Firaxis!
A Civ4-ben, ha elmaradtál tech-ben, hacsak csoda nem történt, véged volt.
A Civ5-ben a tech számít, persze, de nem annyira perdöntően,
hogy mindig maxon tartsd a tudományt.
Gól, Firaxis!
A háború a Civ5-ben szinte tökéletes.
Egyetlen dolog dönti romba ezt a tökéletes harc-szimulátort – éspedig az AI.
A Firaxis sikerrel megtanította az AI-nak, hogy legjobb védekezés, ha jól támadunk.
Amikor kitör a háború, az AI jól indít, sok egysége van, jól is helyezkedik,
és még rombolja is a művelt terepet (a Civ4-ben sosem tett ilyet!).
Azonban elkezdődnek a csaták, és minden bedöglik… hol van itt a kemény ellenfél?
Amint az AI kezdeti fő seregével leszámolunk, onnan kezdve nem ütközünk ellenállásba.
A Firaxisnak nem sikerült megtanítania az AI-t arra,
hogy a legjobb a támadás, ha van megfelelő védelmünk.
Az AI láthatólag nem tudja, mi az, hogy tartalék erő.
Ennél is rosszabb, hogy az AI össze-vissza vízre száll és partra száll,
a közelben meg ott van az ellenség tüzérsége, amely szétlövi őt.
És ezen túl még: gyakori, hogy védtelen AI telepesek és munkások rohagálnak a fronton.
Ha vége a kezdeti csatáknak, a harc átmegy mészárlásba, ahol az AI az áldozat.
Öngól, Firaxis!
Értékelés eddig: +2 / -1
BÉKE
A dilpomácia egyértelműen érdekesebb.
Egyetértek a döntéssel, hogy a civek ténylegesen győzni akaró vetélytársak legyenek.
Gól, Firaxis!
Ugyancsak üdvözletes, hogy elrejtik a diplomáciai változókat.
A móka nagy részét az adja, hogy csak a tények kiderültével tudjuk meg,
mik voltak egy nép tervei. Pont, mint a valódi világban, és ez így van jól.
Gól ismét, Firaxis!
Azonban: a diplomácia valahogy túl mesterséges.
Mindegyik békés civ ugyanabban a körben hajlandó együttműködni.
Az összes háborúskodó civ ugyanabban a körben akar paktumot kötni.
Minden olyan AI, akinek van pénze, ugyanabban a körben akar közösen kutatni.
Noha lehet, hogy ez a legjobb stratégia az AI felől nézve,
ez mégis megtöri a beleélés varázsát.
Öngól, Firaxis!
Értékelés eddig: +4 / -2
VÁROSOK, PÉNZ, BOLDOGSÁG... Ó, MENNYI MINDEN!
Az, hogy a városoknak saját véderejük van, az történelmileg is indokolt,
és remek játékelem.
Gól, Firaxis!
Azzal, hogy megszűntették a bosszantó kereskedelem érték átváltást
(ami nagyban zavaró is volt),
és most a mezők maguk adnak külön kultúrát, tudományt és pénzt:
gól, Firaxis!
Tetszik a Híres emberek és az aranykorok szerepe is, mindkettő jól illeszkedik a játékba.
Harmadszor is gól, Firaxis!
Az, ahogy a városok termelnek, kevésnek tűnik. Talán szándékosan van így,
de ezzel gyakran csak entert ütögetek, és nem csinálok semmit.
Az, hogy várni kell két kör között, az oké, de hogy közben nem történik semmi… unalmas.
Első öngól, Firaxis!
Az egységek után számolt fenntartási kötség nemigen látható át.
Reménykedtem, hogy a tanácsadó ad valami mélyebb betekintést ebbe az elszámolásba,
de a játékosnak csalatkoznia kell ebben.
A gazdasági kimutatás szinte semmi újat nem árul el ahhoz képest,
amit már a kurzor is elmond.
Ennél is roszabb, hogy nem látszik semmi formula az egységek fenntartását illetően.
Egy új egység fenntartása mondjuk 2 aranyba kerül, a következő 7-be.
A következő: semennyibe! Itt valami nincs rendben a matekkal.
Ideális lenne, ha előre láthatnánk, hogyan alaklhatnak ezek a költségek.
Ismét öngól, a gazdaság miatt!
A globális boldogság remek ötlet, kényszerít, hogy menedzseljem a birodalmat,
ami jó dolog lehetne, ha nem lehetne kijátszani.
Az AI láthatóan megtanulta, hogy létezik egy gyümölcsöző taktika:
figyelmen kívül hagyni az egész boldogság-kérdést.
A játék második felére általban az egyik AI bedarálja a többit, és ura az egész világnak.
És közben egyszerűen nem törődik a boldogsággal.
Mik is a rendkívüli boldogtalanság következményei?
Csökkent termelés,
nem növekednek a városok,
nem lesz boldogság miatti aranykor,
és kevesebb erő van harcoláskor.
És most vegyük a boldogtalanság pozitívumait:
extra arany a termelésből,
a városok az értéktelen élelem helyett aranyra és termelésre térnek át,
nem kell boldogság-épületet fenntartani (ez akár 7-10) arany is lehet városonként
(vagy még több az annektáltakban),
és extrém sok tudománypontot lehet elérni!
A boldogtalan birodalmak lényegében produktívabbak és jobban élnek, mint a boldogak!
Ennél a pontnál kezdtem el csodálkozni, hogy Firaxis miért nem vette a fáradtságot
egy forradalom vagy népvándorlás rendszer kialakításához.
A Civ4-nél volt is egy mod, a Revolutions mod (szerző: Jjog500 és társai), amely,
egyebek mellett, polgárháborúval büntette a boldogtalan birodalmakat.
De megoldás lehetne a migráció is:
lehetne a boldogtalansággal járó kellemtlenségek mellett egy laza immigrációs
és nemzetiségi rendszer: a boldogtalan lakosok elvándorolnának…
voltaképp ezért is léteznek bevándorlók a valóságban.
Sajnos a Firaxisnál senki nem gondolt ilyesmire.
Öngól, Firaxis!
Értékelés eddig: +7 / -5
VÁROSÁLLAMOK, TÁRSADALOMPOLITIKA,
ÉS HOGYAN TANULTAM MEG SZERETNI A GYŐZELMI FELTÉTELEKET
A társadalompolitikák nagyon érdekes új eleme a játéknak. Ilyen eddig nem volt a civ-ben (egyesek szerint a tech-fa ilyen, de ezzel nem értek egyet).
Megvallva a dolgot, nem tudom, szeressem, vagy sem.
Volt játék, amikor figyelmen kívül hagytam ezt a részt,
máskor koncentráltam rá, hogy haladjak benne.
Érdekelne, hogyvajon megéri-e az egész azt a sok pénzt,
amit bele kell fektetni a társadalompolitikába.
Ugyanakkor valóban sok pluszt jelentenek a fejlődésben.
Egyelőre semleges maradok e tárgykörben. Majd idővel okosabb leszek talán.
A városállamok ugyanakkor…
A városállamok csak domináns városoknak tűnnek, melyek attitűd-gondot jelentenek.
Hülye követelésekkel jönnek, nem töröm magam túlzottan értük.
Nem izgat, ha az AI eltűnteti őket.
Annak költsége, hogy leromboljak egy városállamot, és helyébe sajátot tegyek,
sokkal kisebb, mint fenntartani egy szövetséget.
Akkor enyém az extra termelés, arany és tudomány is.
Általában megtartom a közeli városállamokat, ha könnyen teljesíthető dolgokat kérnek,
vagy ha ellenségeimet zaklatják, de legtöbbször csak arra jók,
hogy gyakorlatozzanak rajtuk az egységeim.
Nem mintha ez így rossz lenne.
A városállamok jelenléte helyeslendő, mind valóságalapon, mind a játék szempontjából.
Első játékomban még harcba is mentem egy városállam védelméért
– ez kétségtelenül remek élmény volt.
Gól, Firaxis!
A győzelmi feltételek a Civ5-ben egyszerűek ahhoz, hoy teljesíthessük őket,
de egyben elég összetettek is ahhoz, hogy komplett stratégiák kelljenek elérésükhöz.
Vegyük példának a domináns hódítást:
A Civ4-ben a domináció és a teljes elfoglalás szinte ugyanazt jelentették.
Egy újonc játékosnak nehéz volt megkülönböztetni őket, és joggal.
Most a domináció nagyban különbözik a többi győzelmi lehetőségtől:
érd el, hogy minden más birodalom elveszítse a fővárosát,
miközben te megtartod a magadét.
Ez elég egyszerű, igaz?
Dehogy!
Simán előfordulhat, hogy az utolós főváros egy másik kontinensen lesz,
ellenséggel szövetséges városállamok és nagy seregükkel körülvéve.
Gól, Firaxis!
Értékelés eddig: +9 / -5
A JÓ, A ROSSZ ÉS A CSÚF
A csodáknak a játék csúcspontjának kellene lenniük, amiért érdemes dolgozni és küzdeni.
Akkor hát miért szisszenek fel fájdalmasan, mikor azt látom,
hogy az Eiffel-torony +8 boldogságot ad?
Hát, mert, már elnézést, de mi az a +8 boldogság?
Megéri nekem 66 körön át ennyiért ezt a csodát építeni, amikor
el is foglalhatok egy mésik népet, és elszedhetem minden luxuscikkét és nyersanyagát?
A csodák nagyon csalódást keltőek, és vagy túl gyengék, vagy túl erősek.
Öngól, Firaxis!
Munkások.
Az első játékomban utomatára tettem őket. Öreg hiba volt!
Azt láttam, hogy a munkások valami briliáns ötlettől vezérelve
farm helyébe trading postot tettek, majd ezt szépen lebontva odaraktak… egy farmot.
Úgyhogy nem marad más, mint mikromenedzselni a munkásokat.
Öngól, Firaxis!
Sokan ócsárolják a folyók kinézetét, de engem nem zavarnak.
Ami zavar, hogy a terepet és az egységeket nagyon nehéz megkülönböztetni.
Sasszeműek előnyben, másoknak nem könnyű elsőre megmondani,
milyen egység is áll a mezőn.
Nem számít, hogy immár sokezer poligonnal jelenik meg a képernyőn
– látni akarom, mi az ott!
Javított grafika helyett a Firaxis a strtégiai nézetet ajánlja,
ami technikai értelemben megoldást is ad.
Most már értem, 2K Greg miért reklámozta annyit ezt a nézetet:
mert a rendesben nem lehet játszani rendesen…
Öngól, Firaxis!
Értékelés eddig: +9 / -8
AMI KIMARADT
Rengeteg dolog lenne, amire itt most nem tudok kitérni, mert vissza kell mennem civezni :)
Pl. a Steam, moddolási eszközök, a kezelőfelület, stb., stb. Úgyhogy csak egy szóban:
A Steam jó döntés volt.
Gól, Firaxis!
Az új moddolási eszközök megkönnyítik a modok terjesztését,
és a felhasználó is könnyeben találja meg, amit keres.
Gól, Firaxis!
A kezelőfelület elég baráti.
Ez is gól, Firaxis!
Értékelés eddig: +12 / -8
Értékelés összesen: 20 pontból 12, azaz:
60%
Nem rossz, de azért komoly problémák vannak a játékkal, elsősorban az AI.
Remélem, hogy peccselik majd, rászánnak erre még egy hónap fejlesztést.
Leginkább azt javasolnám a Firxisnak, hogy tegye nyilvánossá a forráskódot, minél előbb.
Több szem többet lát, és gyorsabban meg lehetne javítani a bugokat.
Ne várjanak annyit, mint a Civ4 esetében.
