A fórumokon megy a vitatkozás, hogy milyen a játék,
és közben arról is, kicsi avagy nagy birodalmat érdemes-e építeni,
illetve, hogy lehet-e nagyot egyáltalán.
Ismét közlök egy hosszabb hozzászólást magyarul,
melyet angolul eredetiben itt lehet megtalálni, Yasul írta:
forums.2kgames.com/forums/showpost.php?p=1151613&postcount=45
Szeretnék egy-két témával kapcsolatban megszólalni, és elmesélni,
hogyan alakultak a dolgok abban a két játékban, melyeket most játszom
(mindkettő prince nehézségi fokon, marathon sebességgel).
Az egyiket huge Föld-térképen játszom az arabokkal, az Amazonas-medencében kezdtünk.
Most 1300 körül vagyunk.
A másikban Rómával vagyok egy huge kontinens térképen, és 1918-at írunk.
Azért írok, mert a római birodalmam egy nagy és terjeszkedő birodalom.
Nem annak indult, de Napóleon belekényszerített.
DIPLOMÁCIA:
Az első igazi interakció meglehetősen elképesztett.
A kezdő kontinensem dél-keleti partjánál volt a kezdő városom,
és a másodikat É-ÉK irányban egy dombra tettem, mely körül gabonamezők voltak,
és jól védhetőnek tűnt.
Napóleon azonnal bejelentkezett azzal, hogy ez a lépésem ellenére van,
mert azt a területet ő magáénak érzi.
Nem építettem a várost a határánál, de azért elég közel volt és jó helyen ahhoz,
hogy ez Napóleonnak ne tetszen.
Elnézést kértem, és ezzel egy időre elvoltunk egymással.
Ugorjunk 1500 évet:
háborúban vagyok a németekkel, akiknek egy városuk van.
Korábban az elején együttműködési szerződést kötöttünk,
de amikor szövetséges lettem Béccsel, a dolgok komorabbra fordultak.
A német ellenérzését fejezte ki ezzel a lépésemmel kapcsolatban,
hogy haver lettem egy városállammal, mely az ő érdekszférájába tartozik.
Innen kezdve csak romlott a helyzet a németekkel.
A fenti példákkal (és a játékom tele van ilyenekkel) azt akarom mutatni,
hogy én folyamatos diplomáciai kapcsolatban voltam a szomszédos népekkel
a játék javarészében
(bár az utolsó 500 év csendes hidegháború volt, amikor is udvariaskodások mentek,
de tudtam, hogy feszültség nő köztem és az irokézek és Sziám között
– ki is tört egy világháború 1899-ben…).
Azonban valahányszor léptem valamit, láthattam, miként éreznek irántam a vezetők,
abból, ahogy beszéltek, vagy amilyen a testbeszédük volt a képen.
Nekem tetszik, hogy nincs egyszerű trükk a diplomáciában,
hogy pl. „+4, mert jó társadalmi politikát választottál!”.
Noha szerintem szükség lenne egy „Miként vélekedsz X népről?” opcióra a diplomáciában,
azt nem gondolom, hogy kellene egy számértékekre lebontott kimutatás.
A diplomácia a valós életben sem egy tanulmányozható adatsor,
ki kell találni, mi zajlik, és azt hiszem, ez a játék ezt akarja.
Mikor aztán végül legyőztem Napóleont az 1400-as években,
és egyben bedaráltam Genf városállamot is,
egy csomó városállam jött azzal, hogy én egy vérengző hódító vagyok,
és megszakítottak velem minden kapcsolatot.
A másik játékomban az arabokkal játszva volt 3 egymást követő kutatási egyezményem
– nem másvalakivel, hanem pont Montezumával!
Mindig tartok tőle, de most, mivel pontszámban hasonlóan álltunk,
és ő Észak-Amerikában volt, köztünk pedig Ramszesz állt,
akinek jóval több pontja volt, a Montival való kapcsolat rettentően gyümölcsöző volt.
Tudományban együttműködve fel tudtunk zárkózni a csodákat gyártó Egyiptom mögé,
a végén az acél tudomány lett meg – szuper volt!
VÁROSÁLLAMOK:
Rómaként szövetségesem lett hét városállam is.
Sosem terveztem ezt, eredetileg el akartam foglalni őket, ahogy azt egy Rómának illene.
Kezdetben Koppenhágával szövetkeztem,
mert a tőle kapott élelem jót lendített a népességemen.
1000 éven át voltam vele szövetséges, és aztán
Fokváros párszáz éves segítségével ők ketten annyira megnövelték a birodalmamat,
hogy most hatalmas a lakosságom, kb. 30%-kal több mint az irokézeké,
akik valahogy elfoglalták a teljes nyugati kontinenst,
és területben egynegyeddel nagyobbak, mint én.
Bécs és Kuala Lumpur a kultúrámhoz tesz hozzá sokat, ami kell is,
mert nagy a birodalmam, és e miatt ez kell, hogy legyen társadalompolitikám.
1500 táján volt, hogy több mint egyharmadát adták ők ketten a kultúra-növekedésemnek.
Almaty több ezer éven át adott nekem katonát,
Varsó és Bukarest csak újabban csatlakozott.
A franciákkal való végső háborúban Koppenhága és Almaty voltak a nyugati front,
és nemcsak feltartották Napóleont, de Koppenhága lerombolta Marseilles-t.
Ez lehetővé tette számomra, hogy két erősen bónuszos longswordommal
elfoglaljam Párizst.
Természetesen haladtam kicsit a Patronage társadalompolitika fán,
hogy könnyebb legyen bánnom a városállamokkal, ők meg a nélkül jelentettek
extra többletértéket a birodalmam számára, hogy ez boldogságvesztéssel járt volna,
és ezen felül védelmi gyűrűt is vontak körém,
a sok városállam egy időre elijesztette tőlem az irokézeket is.
BIRODALOMMÉRET:
Jelenleg közel 6 millió km2 a birodalmam, és 28 várost számlál,
ideértve Párizst és Berlint is.
Egy ideig bőviben voltam a boldogságnak, mert felfedeztem 7 természeti csodát,
és okosan csak a legnagyobb városokat annektáltam,
a többi bábkormányként fejlődött egy ideig.
Nagy problémát jelentett azonban, amikor Hiawatha nekilátott háborúzni.
Pár kör alatt kivégezte Angliát, majd övé lett több orosz város is.
Ez azzal járt, hogy elvesztettem három luxuscikket is, melyeket kereskedve kaptam addig.
A boldogságmérő lezuhant mínusz 15-re.
Reagáltam, és a tárolt pénzemből kolosszeumot vettem, de ez nem volt elég.
Szerencsére lépni tudtam a társadalompolitikában,
és így a garizonnal rendelkező városok +1 boldogságot kaptak,
amivel aztán fel is ment a birodalmi boldogság +11-re.
A nagy birodalom előnyei?
1.
Stratégiai nyersanyagok:
Ha kicsi maradtam volna, lett volna 4 olajam, és nem 12.
Komoly gondban lettem volna az irokézek ellen!
Korábban rengeteg vasam is lett a nagy területemen.
2.
Noha nem ontottam a csodákat (nem úgy, mint Ramszesz a tradíciójával),
mivel sok jól fejlett városom volt (átlagosan 12-13 népesség egy városban)
folyamatosan 2-4 csodán dolgozom, miközben más is épül, ami kell.
Ez nagyon jól bevált, mert így Antium pl. tudományt tol,
míg Róma, Cumae és a rég elfoglalt más városok katonákat gyártanak,
és még így is van más termelő városom.
3.
Sok termelés párhuzamosan.
Noha lehet vásárolni dolgokat pénzért a városban,
ha pénzzel akarnám kiváltani városaim termelői kapacitását, az elképesztő összeg lenne.
Ráadásul én a pénzt mindig megtartom rosszabb napokra,
30-40% elmegy a hét városállamra, a maradékból meg az egységeimet fejlesztem.
4.
A nagy birodalom azért is jó, mert nem kell aggódni, hogy mi fog történni a határnál.
Miközben épp iparosítottam a városaimat,
Sziám csapatokat mozgósított a déli határomnál
(erre a katonai segítőm hívta fel a figyelmet).
Ha ez úgy történt volna, hogy Sziám a belső városaim közelében van,
oda kellett volna vinnem nekem is a seregemet a határhoz,
ami a háború gyors kitörését eredményezte volna,
miközben én azon voltam, hogy ipari termelésben Hiawatha elé kerüljek.
Azzal, hogy visszatartottam a seregemet, Sziám úgy érezte, még várhat.
Várt is, amíg az ügyem Hiawathával annyira rosszra nem fordult, hogy végre lépjen ő is,
de addigra már végeztem az iparosítással,
rombolóhajóimmal és hadihajóimmal felpuhítottam a sziámi sereget,
katonáim pedig lerombolták a városait.
Legvégül annyit, hogy csak meg akartam mutatni, mi zajlott le a játékomban,
és hogy miképp jelentett előnyt, hogy nagy volt a birodalmam.
És noha ez javarészt a játék pozitív értékeléseként olvasható,
azért természetesen látom a hiányosságokat is.
